Tudom, tudom... már régen írtam és talán páran már hiányoltátok a kis szösszenetemet. Most eljött az idő, hogy újra jelentkezzem.

Talán sokan még nem tudjátok, hogy elköltöztem. Aki ismer tudja, hogy költözködésben már jó vagyok mostanában, úgyhogy hamar túl voltam ezen is. Rádöbbentem, hogy mennyivel kevesebb cuccal érkeztem ide. :) Most már Ír lakótársaim is vannak. Nagyon kedvesek bár nem sokat kommunikálunk, mert még nem igazán megy az angol, szóval egy kis mutogatással mindig fűszerezzük a beszélgetést. :)

Pár szó az itteni ünnepekről. Először is a St. Patrick nap (márc. 17). A bulizás már 16-án este elkezdődött és egész hétvégén tartott. A pubok és a belváros tömve emberekkel. Hatalmas ünnep felvonulással és rengeteg zöld manó kinézetű emberrel. Szintén nagy ünnep a húsvét, annyira, hogy még a pubok is bezártak egy napra, ami nagy szó ám errefelé. :D Itt is van sonka meg tojás feeling, de a locsolás nem ismert dolog (szerencsémre). 

Már meséltem, hogy sok itt a gyorsétterem...így szükségét éreztem, hogy beiratkozzak egy fitness terembe. Bementünk és elhalmoztak egy csomó akcióval, csak azért, hogy járjak oda. Annyira menő hely, hogy csak ujjlenyomattal lehet bemenni a kapun. Nagyon nagy és jól felszerelt konditerem van. Jó kis zene szól és még tv-t is nézhetsz edzés közbe. Ha kéred, az első 6 hétben még személyi edzőt is kaphatsz, aki segít a célod elérésében. Ezen kívül az árba még az uszoda, szauna, pezsgőfürdő és gőzkabin használat is benne van. Lehet még választani spinninget és szoláriumozást is. Szóval minden adott, hogy egy kicsit formába hozzam magam. :$

Sajnos a munka fronton még nincs előrelépés, de dolgozom az ügyön...

Tudom nem sok, de most ennyi sikerült. Nagyon cuki új ruhákat vettem, úgyhogy szurkoljatok velem, hogy legyen már kicsit jobb idő. :)

Várjátok a következő írásomat is, mert tudom, hogy szerettek. :P

 Kezdjük mondjuk az emeletes busszal: Egy ajtaja van elől és amikor felszállsz mondani kell a sofőrnek, hogy hova szeretnél menni és ő az alapján mondja az árat. Az összeget egy kis ládába kell bedobálni, szóval jó, ha van egy csomó apród. Ha többet dobsz be, nem kapsz vissza pénzt, hanem kapsz egy papírt, amin a visszajáró van, amit ha beviszel az irodába, akkor fizetik ki. Első buszozás révén hol máshol ülhettem volna, mint az emeleten elől. A busz olyan kis utcákba fordult be, ahol azt hittem el se fog férni. Tele volt fekvőrendőrrel, amitől a busz elég durván kileng, nem kicsit para. Itt minden kisebb utcát képesek telebaszni fekvőrendőrökkel, amivel nem is lenne baj, ha nem minden második méteren lenne és nem lennének kurva nagyok. Majdnem elkaszált egy táblát a busz a fejem mellett...elég para volt, így elsőre. Sok helyen nincs is buszmegálló, csak egy számozott tábla. És tényleg le kell inteni a buszt a megállóban, különben nem áll meg, ha nincs leszálló. Az emeleten van kamera és a sofőr így látja azt is, hogy mi történik fent. 5000 buszmegálló és 140 busz van itt Dublinban + a turista és reptéri járatok.

A buszról átszálltam egy Luasra, ami itt a villamos. ennél a megállóban tudod előre megvenni a jegyet. Nagyon kis modern. Kevés benne az ülőhely, de elég tiszta. A megállóban hatalmas kétajtós szekrény biztonsági őrök vannak, ha esetleg balhé lenne. Ez is kb minden bokornál megáll. Két vonalon közlekedik, piros és zöld. 5-10 percenként járnak, szóval elég sűrűn.

A vásárlásról: Itt szinte mindenki mindenhol bankkártyával fizet. Most már nekem is van, úgyhogy én is ilyen kis menő lettem. :) A pénztáros hozzá se ér a kártyádhoz, hanem neked kell bedugni a gépbe. Megkérdezik azt is, hogy szeretnél-e pénzt kapni a vásárlás végén, nehogy még az automatához is el kelljen menned. Az otthonihoz képest az is furcsa, hogy itt a pénztárak nem a kijáratnál vannak, hanem valahol az üzlet közepén, szóval lehet keresgélni. Hatalmas bevásárló központok tömkelege van, de ha ez nem lenne elég, akkor szinte minden ház alsó szintjén üzletek vannak. A bevásárló központokban vannak olyan üzletek, amik több szintesek, 2 vagy akár 3 emelet is van. Ilyenek például a Penny's vagy a Dunnes Stores ruhaboltok. Élelmiszer boltként itt is megtalálható a Tesco, Lidl, Aldi, Spar és persze még sok másik is. A nagyobb Tesco-ban például már önkiszolgáló pénztár is van(ami elég menő). Hatalmas papír szatyrokat adnak a ruhaboltok ingyen. Szóval egy vásárlós nap után, ami itt hétvégente elég népszerű dolog, győzd hazacipelni a dolgokat. Van egy Argos nevű üzletlánc, ahol egy katalógusból választhatod ki, hogy mit szeretnél venni és az üzletben lévő monitorokon megnézheted, hogy van-e belőle. Kifizeted és a sorszámoddal várod, hogy a raktárból összeszedjék a cuccaidat. Rengeteg mindent lehet ott kapni.Itt a leértékeléseknél sokszor tényleg 50%-al vagy még annál is olcsóbban adnak dolgokat és akár 28 napon belül is visszaviheted a terméket. És ugye a kajáldák, amiből szintén van bőven, mert nem túl népszerű a főzés, inkább gyorséttermekben esznek vagy félkészen megveszik az üzletekben a dolgokat. Én azért inkább a főzés mellett maradok, nem szeretnék dagi Ír manó lenni... :D

Kérésre egy kis infó a sportfogadásról. Mert én jófej vagyok, ezért ennek is utánajártam. :) Népszerű dolog errefelé is. Vannak nagy sportfogadó irodák, ahol betérve egy csomó tv látható körbe, mindegyiken különböző sportesemény megy, lehet fogadni kb mindenre. A fogadó ügyfelek kiabálva várják az eredményeket, aki nem nyer összegyűri a kis cetlijét és ledobja a földre. Estére már egy halom szemétbe lehet járkálni. Biztos jó buli lehet, ha van egy csomó pénzed...engem annyira nem vonz a dolog.

Itt a rendőrség az Garda és nem Police, ami nekem elég furcsa, ha már policeman-nak hívják a rendőröket. Megtudtam azt a fontos infót is, hogy itt a rendőrök nem hordanak fegyvert, (ha kötekedsz, akkor biztos a csúnya nézésükkel fenyítenek meg vagy mittomén) viszont előszeretettel járkálnak civil autóval a kis köcsögök, szóval nagyon kell figyelni az utakon, mert bárhol lehet velük találkozni. Persze vannak árulkodó jelek a civil rendőrautókon, mert van villogó beépítve a lámpába és antenna a kocsin meg ilyenek.

Ismerős szólt, hogy keresnek embereket a kávézóba, ahol melózik... na mondom én is megpróbálok oda jelentkezni. Itt a pincérek csak fekete ingbe és nadrágba dolgozhatnak, így beszereztem én is gyorsan egyet. Időpontra becsattogtam a helyre, ahol a főnök már nagy lelkesen várt...bemutatkozás és csüccsenjek le egy kis beszélgetésre. Meg se kérdezte, hogy te hülye tudsz-e angolul vagy valami. Elkezdett beszélni, én meg nagy lelkesen figyeltem mit is akar mondani, persze a bólogatás és a yes és no nagyon ment részemről (szerintem ezért is adta fel 5 perc alatt). Kaptam egy pincér kötényt és mondta, na akkor lehet melózni. Gondoltam majd valami alibi melóval elütöm az időt. Leszedtem asztalokat, újraterítettem meg ilyenek, nem is volt gond, amíg el nem kezdtek a vendégek kérdezgetni erről-arról. Mosolyogva bedobtam egy "wait a minute" mondatot és kerestem egy pincért, hogy menjen már oda azt beszélgessen velük. Sürögtem-forogtam...eltelt 3 óra, szólt a főnök, hogy menjek megint egy kis dumálásra. Leültünk és ismét nagy lelkesen elkezdte mondani a magáét, na akkor éreztem azt, hogy ideje bedobni a nem nagyon tudok angolul szöveget. Amúgy kedves volt, mert azt mondta, ha megtanulok angolul, akkor tavasszal kinyitják a terasz helységet is és kell majd ember, úgyhogy nyugodtan menjek vissza akkor. Szóval most angol tanulás meg önéletrajz beadás ide-oda és majd meglátjuk mi lesz a vége...

Ha valakinek van ötlete mit szeretne tudni az Írekről csak bátran jelezze nekem és megpróbálok eleget tenni a kéréseknek. :)

 Nem is tudom hol kezdjem. Rengeteg minden történik itt velem...

Mondjuk vegyük először a közlekedést. Az még hagyján, hogy bal oldalon közlekednek, de mindenki megy össze-vissza, rendszerint indexelés nélkül. Egy kereszteződésben van vagy 6 lámpád, győzd követni, hogy most melyiket nézd. Nincs zebra, csak két vonal van felfestve a gyalogosoknak...meg kell nyomni a gombot, amit meg is tesznek, bár utána simán átcsattognak a piroson, ha épp nem jön autó. :) Nagy kék-sárga emeletes buszok vannak, ami csak akkor áll meg a megállóba (ha nincs leszálló), ha leinted. Van még 2 villamos is, amit itt Luas-nak hívnak. A parkolás még rosszabb, mint Magyarországon, mert itt tényleg szűkek a helyek és általában csak tolatva érdemes beállni, mert össze-vissza képesek parkolni. Ennyi taxit még életemben összesen nem láttam, mint itt egy hét alatt. 

Nézzük a kaját: Gyorséttermek minden mennyiségben, van választék bőven. A boltban szinte mindent megkapsz félkészen. Nem menő itt főzni, inkább az a vasárnapi program, hogy a család elmegy a bevásárlóközpontba és bezabálnak mondjuk egy Mekibe, Pizza Hutba, Burger Kingbe, KFC-be vagy még sorolhatnám. 

A legdurvább dolog amit itt láttam, hogy a gyerekeket képesek pórázon vezetni. (wtf?) Az 5-6 éves gyerekeket babakocsiba tolják, nehogy mozogjon már az a szerencsétlen gyerek kicsit. A fiatal lányok képesek a városban pizsamában és papucsban sétálgatni. Nagy divat itt a futás...5 fokban rövidnadrágban. Én itt kb egy Michelin gumiemberkére hasonlítok, mert pulcsi, kabát, sapka, sál, kesztyű és én fagyok meg, ha szembe jön velem valaki pólóba a 6-8 fokba és nyalja a fagylaltot, mert hát ugye az kell télen. :)

Érdekes dolgok vannak itt, amit nehéz megszokni, például a közlekedés vagy fordítva vannak a villanykapcsolók, a pizzán alul van a sajt. A Tescoban van olyan pénztár, ahol te húzhatod le az árut (mondjuk ez elég menő). Chipset adnak a szendvicshez. Imádják a sültkrumplit, majdnem mindenhez képesek azt enni. Tejjel isszák a teát. És nem ettél még igazán szart, ha nem kóstoltad meg a sós-ecetes chipset. Nagyon szép zöld fű van errefelé, még a város közepén is parkok vannak, ahol állatok is rohangálnak. Az autópálya mellett esténként nyulak szaladgálnak a sötétben. A golfozás elég menő dolog itt, nekem is volt szerencsém kipróbálni, valószínűleg nem leszek egy Tiger Woods. :)

Most hirtelen csak ennyi minden jutott eszembe. Köszi mindenkinek, aki nyomon követi a kis blogomat.

 Bőrönd megpakolva indulásra készen. A Pestig vezető út túl simán ment, így elég korán felértem a reptérre. Legalább anyunak volt még elég ideje gyönyörködni bennem. :) 

Persze a reptéren kiderült, hogy nehezebb a csomagom, de a nő nagy fintorgások közepette elengedte a 2 kg túlsúlyt, aminek én nagyon örültem, mert elég sokba került volna. A biztonsági átvizsgáláson is átjutottam, de mire minden cuccomat lepakoltam már elég csúnyán néztek rám. I Love Magyarország. :) Röpke két óra volt még a gép indulásáig, de a duty free nem nagyon kötött le, így laptop elő és még egy post a facebook-on az indulás előtt. A gépen felettébb unatkoztam, mert próbáltam aludni, de a mögöttem ülő csávó állandóan rúgdosta a székem, így nem igazán lettünk jóba. Esti repülés révén néha kibambulva az ablakon, de csak fényeket láttam, ami nem túl izgalmas. Leszállás, végre...

Dublin 2 reptér, hát hogy is mondjam nem kicsi, nekem persze azonnal wc-re kellett mennem, így lemaradtam a többiektől, akik a gépen utaztak. Az útlevél ellenőrző állomásnál hosszú tömött sor, mert addigra még 2 gép leszállt és elég sokat kellett ácsingózni. Mire átértem, már csak pár bőrönd körözött, így nem volt nehéz megtalálni az enyémet. Leküzdöttem a szalagról, ami megért volna egy képet. :)

Nagy lelkesen megindultam az exit felirat felé, amikor valaki kiabál utánam. Hát az őr persze, hogy engem szúrt ki vizsgálatra. Odamentem, de mondja nekem, hogy tegyem fel a bőröndöm a szalagra. Mondom anyád, nehogy segítsél, szenvedjen csak hülye lány, ha már ekkora bőrönddel jött. Kiérek a kapun, szerencsére Z. már ott várt mosolyogva, hogy persze, hogy én vagyok az utolsó, aki kijön, már majdnem otthagyott. 

A város tele emberekkel hiába volt késő. Minden fiatal az utcán bolyongott, itt aztán van élet. Az első kocsikázás eléggé félelmetes volt a másik oldalon, de túléltem, szerencsére.

Azonnal íresedni kellett így az első út mindjárt egy pub-ba vezetett, ahol élő zene volt és tömeg. Egy kis magyar csapat várt, akik azonnal megkóstoltatták velem az ír italokat:

Guinness sör (hát a magyar sőrhöz nem sok köze van) -- nem lettünk barátok

Valami whiskey aminek a nevét se tudom -- nem lettünk barátok

Almás cider -- na végre valami ami kedvemre való volt.

 Megfáradva elérünk a jelenlegi kis lakhelyemre. Végre ágy és alhatok. Másnap pedig indul a hétvégi pörgés. :)

 Arra az elhatározásra jutottam, hogy még az indulás előtt elkezdem a blogomat...

A nagy készülődés a bőröndöm vásárlásával kezdődött, ami nem volt egyszerű, mert ugye nekem nem jó a sima kis fekete, hanem szép színes kell. Nagy válogatás végén egy lila kis gurulós barátot választottam, ami majd jól elkísér utamon.

Egész nap gurítgattam, nyitogattam, barátkoztunk. Nézem van hozzá egy aranyos kis számzáras lakat is, gondoltam ezt most én jól beállítom majd. Az angol leírás értelmezése után röpke kb 20 perc múlva már ott tartottam, hogy kibaszom az ablakon. Egyszer csak bevillant, hogy van egy jóbarát, vagy hívjuk guglinak, aki segít a bajban...és így is lett. Ezek a köcsögök csak azt az infót felejtették el leírni, hogy te hülye tartsd már nyomva a reset gombot egy tollal, amíg beállítod. Végülis megoldódott...

Már csak az lesz a kérdés, hogy befér-e a cuccom a kis lilába, mert ugye akárhogy is nézem, mégiscsak nőből vagyok. Bár a családom már készségesen felajánlotta, hogy legfeljebb elküldenek engem a bőröndbe. Sokszor érzem, hogy árad felém a szeretetük. :-)