Bőrönd megpakolva indulásra készen. A Pestig vezető út túl simán ment, így elég korán felértem a reptérre. Legalább anyunak volt még elég ideje gyönyörködni bennem. :) 

Persze a reptéren kiderült, hogy nehezebb a csomagom, de a nő nagy fintorgások közepette elengedte a 2 kg túlsúlyt, aminek én nagyon örültem, mert elég sokba került volna. A biztonsági átvizsgáláson is átjutottam, de mire minden cuccomat lepakoltam már elég csúnyán néztek rám. I Love Magyarország. :) Röpke két óra volt még a gép indulásáig, de a duty free nem nagyon kötött le, így laptop elő és még egy post a facebook-on az indulás előtt. A gépen felettébb unatkoztam, mert próbáltam aludni, de a mögöttem ülő csávó állandóan rúgdosta a székem, így nem igazán lettünk jóba. Esti repülés révén néha kibambulva az ablakon, de csak fényeket láttam, ami nem túl izgalmas. Leszállás, végre...

Dublin 2 reptér, hát hogy is mondjam nem kicsi, nekem persze azonnal wc-re kellett mennem, így lemaradtam a többiektől, akik a gépen utaztak. Az útlevél ellenőrző állomásnál hosszú tömött sor, mert addigra még 2 gép leszállt és elég sokat kellett ácsingózni. Mire átértem, már csak pár bőrönd körözött, így nem volt nehéz megtalálni az enyémet. Leküzdöttem a szalagról, ami megért volna egy képet. :)

Nagy lelkesen megindultam az exit felirat felé, amikor valaki kiabál utánam. Hát az őr persze, hogy engem szúrt ki vizsgálatra. Odamentem, de mondja nekem, hogy tegyem fel a bőröndöm a szalagra. Mondom anyád, nehogy segítsél, szenvedjen csak hülye lány, ha már ekkora bőrönddel jött. Kiérek a kapun, szerencsére Z. már ott várt mosolyogva, hogy persze, hogy én vagyok az utolsó, aki kijön, már majdnem otthagyott. 

A város tele emberekkel hiába volt késő. Minden fiatal az utcán bolyongott, itt aztán van élet. Az első kocsikázás eléggé félelmetes volt a másik oldalon, de túléltem, szerencsére.

Azonnal íresedni kellett így az első út mindjárt egy pub-ba vezetett, ahol élő zene volt és tömeg. Egy kis magyar csapat várt, akik azonnal megkóstoltatták velem az ír italokat:

Guinness sör (hát a magyar sőrhöz nem sok köze van) -- nem lettünk barátok

Valami whiskey aminek a nevét se tudom -- nem lettünk barátok

Almás cider -- na végre valami ami kedvemre való volt.

 Megfáradva elérünk a jelenlegi kis lakhelyemre. Végre ágy és alhatok. Másnap pedig indul a hétvégi pörgés. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.